Luca, a fényhozó, akit egyszerre dicsőítenek és félnek

Nyitókép: Képernyőfotó

Magyarországon Luca napjához számos népszokás kapcsolódik, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról a vértanúhalált szenvedett szentről sem, akit egyes kultúrákban fényhozóként tartanak számon. 

A hagyomány szerint Lúcia az olaszországi Siracusa városának előkelő családjából származott. Legendás szenvedéstörténete az V. századból származik. A feljegyzések szerint egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, akinek gyógyulásáért imádkoztak. A szent megjelent a fiatal lánynak, és megígérte neki, hogyha megőrzi a szüzességét és szeretetteljes marad, akkor az Úr általa oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet Cataniának adott Ágota vértanúsága által.

Miután erről a történésről Lúcia állítólagos vőlegénye tudomást szerzett, a pogány ifjú a bíróság elé hurcolta a fiatal nőt bosszúból. Hiszen azzal, hogy Lúcia életét az Úr szolgálatába ajánlotta, kérője elesett a lány busás hozományától. A jog pedig a fiú mellé állt, és Lúciát válogatott kínzásoknak vetette alá, aki azonban

Végül a bíró parancsára egy karddal átdöfték a torkát, de a szűz még ekkor sem halt meg, sőt, tanította is a népet. Csak akkor adta vissza lelkét teremtőjének, mikor egy pap kezéből felvette az utolsó kenetet. Egyes legendaváltozatok szerint még a saját szemét is kitépte, melyet kérője egykor oly szépnek talált – ismertette a legendás történetet a Magyar Kurír.

A lap felidézte, hogy Lúcia tisztelete egészen a VI. századig nyúlik vissza, a középkorban az egyik legkedveltebb szent volt, ami talán összefügg azzal is, hogy neve a lux (fény) szóból ered. Alakja évszázadokkal később is megihlette a művészeket és az írókat egyaránt. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők  – köztük Dante is, aki sokszor fájlalta a szemét – , de gyakran fohászkodtak hozzá a földművesek és a kézművesek is.

A magyar néphit szerint kétféle Luca létezik

Magyarországon Szent Luca alakja kettős, mivel 

Luca napjáról úgy tartották, hogy éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra. E napon bizonyos női munkákat még a XX. században is tiltottak. A hiedelem szerint Luca megbüntette azokat, akik a neve napján fontak, szőttek, lúgoztak, kenyeret sütöttek vagy meszeltek. Tilos volt továbbá varrni is, mert akkor az „asszonyok bevarrták a tyúkok tojókáját”, így kevés tojásra számíthattak a következő évben. De szokás volt még a gazdasszonyokat e napon sokat ültetni és kímélni, mert úgy hitték, hogy akkor a tyúkjaik is tojósak lesznek. 

Különösen a Dunántúlon terjedt el a „lucázás” másnéven „kotyolás”. Ilyenkor a falubeli gyerekek  a hajnali mise (rorate) után körbejárták a házakat, és mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért, almáért, dióért cserébe.

További érdekesség, hogy valamennyi tájegységen ekkor kezdték faragni a lucaszékét tizenhárom féle fából. Utóbbiról azt gondolták, hogy ha készítője a szentmisén ráállt, megláthatta kik a közösség boszorkányai, mert 

Sok helyen még ma is él a hagymakalendárium és a lucabúza hajtatás szokása. Mindkettőből a következő tizenkét hónap időjárását próbálják kikövetkeztetni. 

Sokak előtt talán ismert szokás még a lucagombóc főzése is, amelyet jó pár helyen még ma is felelevenítenek. A hagyomány szerint 13 gombócba egy-egy férfinevet kell rejteni, majd a gombócokat beledobni a forrásban lévő vízbe, majd várni melyik jön fel a leghamarabb. Az abban lévő férfinevet fogja vélhetően viselni majd a lány jövendőbelije.

Lúcia, a gyermekek barátja

Szent Lúcia tisztelete Itáliában volt a legerősebb. Napját  évente kétszer – december 13-án és májusban – is megünneplik fáklyás felvonulással és örömtüzzel. A hagyomány szerint Lúcia december 13-án pirkadatkor érkezik meg egy szamárral és férfi kísérőjével, Castaldóval.

 A gyerekeknek cserébe Luciát kávéval kell fogadniuk, a szamarát répával etetniük, Castaldót pedig egy pohár borral kínálniuk. 

Azonban a jóságos alakot nem szabad meglesni jótékonykodás közben, mert aki kíváncsi pórul jár: Lúcia büntetésből hamut hint a szemükbe.

Luca fénye hozza el az ünnepet Skandináviában

Talán az olasz hagyományoknál is nagyobb forgatag övezi a szent alakját a skandináv országokban. A svéd tradíciók közül is kiemelkedik a Luciadagen, azaz Luca napja. Ezen a napon veszi náluk kezdetét a karácsonyi időszak.

A hagyomány szerint december 13-án reggel a család legidősebb lánygyermeke kel fel a legkorábban. Fehér lepelszerű ruhát ölt magára, örökzöldekből font koszorút illeszt a fejére, és szintén fehérbe öltözött testvérei kíséretében kávét, péksüteményt visz be szüleinek. A fiútestvérek csillagokat, míg a lányok égő gyertyákat tartanak a kezükben.

Az ünneplés a svéd egyházi szertartásoknak is szerves részét képezi. A Lucia-történetet a templomokban fiatalok, illetve gyerekek mesélik el. 

jelképezve ezzel a fényhozó alakját.